Szalontüdő zsemlegombóccal

A szalontüdő a régi idők laktató, tejfölös-mustáros belsőséges étele – savanykás, sűrű mártásában a puha zsemlegombóc a tökéletes társ.

A szalontüdő

1. A sertéstüdőt és a sertésszívet alaposan megmossuk, majd bő, sós vízben, babérlevéllel puhára főzzük – ez akár 1-1,5 óra is lehet.

2. Kihűlés után vékony, egyenletes csíkokra vágjuk.

3. A zsíron megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a reszelt sárgarépát és fehérrépát, majd kevés vízzel pár percig pároljuk.

4. Beletesszük a csíkokra vágott belsőséget, a mustárt, sózzuk, borsozzuk, és összeforraljuk.

5. A tejfölt a liszttel csomómentesre keverjük, kevés forró lével hőkiegyenlítjük, majd a mártáshoz öntve besűrítjük – rövid forralás után selymes, savanykás mártást kapunk.

A zsemlegombóc

6. A zsemlét apró kockákra vágjuk, a liszttel, a tojásokkal, a vízzel és a sóval összegyúrjuk, majd 10 percet állni hagyjuk.

7. Vizes kézzel gombócokat formázunk, és lobogó, sós vízben körülbelül 15 perc alatt kifőzzük – akkor jók, ha feljönnek a víz tetejére.

8. A szalontüdőt a felszeletelt gombócokkal tálaljuk.

Tipp: Frissen őrölt borssal a tetején különösen finom; a mártás másnapra még jobban összeérik.